Tavaszi divat, de hogyan?

A külföldi filmekben megjelenő tervezők és divatházak sokasága szembeszökő. Gucci, Dior, Karl Lagerfeld, Prada …, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Az utcákon végigflangáló nők persze ehhez igazodva csúcsminőségű ruhákban tipegnek, hozzá illő cipővel a lábukon. A szél, ha fúj, a lenge anyagok finoman simogatják testüket, miközben a hosszú hajuk vállukra hullva bizonygatja: Igen, Barbie vagyok! Vessünk egy pillantást kicsiny hazánkra e szempontból. Egy divattervező szakon tanuló barátnőm kijelentése szerint: Magyarországnak nincs divatja. Így pedig, ha tavaszi divatra szűkítjük az amúgy is nullát, már igazából azt sem tudom, hogy hová jutunk… Mi van a számegyenes túloldalán? Plágium. Ami külföldi, azt használják, átveszik, másolják a terveket, több okból is. A magyar tervezők szenvednek, mert az ő „költeményeiket” nem vásárolják, az ő ruhájuk nem számít sikknek. Van két-három tervező, aki komolyabban „űzheti az ipart”, a többi a süllyesztőben végzi, vagy csak nagyon nehezen tudja fenntartani magát. Az okok tehát: Magyarország nem tartozik a gazdaságilag vezetőnek számító országok közé, tehát, újdonság következik, figyelem: az emberek nagy része nem gazdag! Ebből pedig ama újszerű s nagyszerű következtetés vonható le, hogy nincs pénzük jó tervezőket fizetve minőségi ruhát vásárolni. Akinek pedig van? Nos, legtöbb esetben úgy nevezik: sznob. Csak a legjobbat, vagy csak külföldit, mert az, jó. Miért? A televízió is hirdeti, mi más lenne hát a csúcstermék? Miért? A sznobságról beszélve felmerül emlékeim között egy írás. Simmel a szerző, a téma pedig a divat. A „cikk” lényege, hogy az alsóbb osztályok - a szerző hirdeti a társadalmi osztályok létét, ez ugyanis nem mindenki számára valós dolog - a felsőbb osztályokat úgymond majmolják a divattal, ugyanis ez a legkönnyebb módja annak. Ezek szerint tehát, lehet a divat egyfajta módja az el- és bevágyódás érzésének megszüntetésére, az egyenlőség az odatartozom érzés kialakítására. Hogy mindenki gazdag szeretne lenni, az rendben. A kérdés, ami felmerül bennem, hogy attól mi változik egy emberben, ha ugyanolyan módon öltözködik, mint a felsőbb osztályok, ha egyszer nem oda tartozik. Vagyona nem lesz nagyobb, sőt! Amit a felsőbb osztályok könnyedén kifizetnek, számára nagy megterhelést jelent. Mire jó tehát ez a „majmolás”? Jót tesz az önérzetnek? Jót tehet-e az önérzetnek bármi is, ami illúzióra épül? Szerintem nem. Mindenki tartozik, ahová rendelte az ég, élhet annak megfelelően, elfogadva sorsát, vagy egy képzelet szülte mesevilágba belemerülve, aminek viszont óriási anyagi vonzata van. Mindenkinek saját maga kell, hogy eldöntse, hogy melyik utat választja, talán mindkettő járható. Az út végén - szerintem ilyen az út vége - amikor jön „a fény”, mindenki egyenlő. És mindez ruhák nélkül is bizonyos…

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés